2. rész - Én hülye...

Sziasztok! Köszönöm a kommenteket és a pipákat, na meg a feliratkozókat is! :) Jóóóól esett! :D Remélem ez a rész is tetszeni fog ^^

"Mi az igazságtalanság? Hogy a nyílvessző, amit nekem szántak, elkerült."

Az idegen srác itt áll az ajtóm előtt! Ki hitte volna, hogy rám talál egy nap alatt?!

     -Hogyhogy itt? - kérdem erős szívdobogással.

     -Egy ilyen lányért mindent! - vigyorog örjítően.

Uhh... ha így folytatja, fel kell söpörnie a földről...

     -Bemehetek? - kezét az ajtófélfára helyezi. Másik kezével barna hajába túr. Szintén barna szemei a tekintetemről egyenesen a számra csúszik. 

     -Gyere - motyogom az alsó ajkamba harapva.

Lép egy nagyot, és megáll előttem.

Feje hirtelen elkezd közeledni az enyémhez, és megcsó...

     -George!!! - ordítok rá macskámra, ugyanis éppen érdes nyelvével nyaldosta az arcomat. Még szerencse, hogy nem a számat. Úristen... (!)

Belecsöppentem egy tipikus filmbe illő jelenetbe, csak éppenséggel nem egy kutya próbált felfalni...

Felülök a kanapén, a fejemet a tenyerembe fektetem és vissza gondolok az álmomra, ami jobban is befejeződhetett volna...

     -Kösz George... - nézek a földön mosakodóra, aki a neve hallatán rám néz.

     -"Kit izgat?" - sugallja tekintetével, azzal folytatja a tisztálkodást.

     -Engem! - mondom felállva az ideiglenes ágyamról.

Kibattyogok a konyhába és lassan felfogom, hogy nincs mit enni.

Ez a legjobb érzés egy ilyen ébredés után...

Az utam egyenest a fürdőszobába vezet, ahol elrendezem magamat és végül felöltözöm.

Amikor a pénztárcát magamhoz veszem, beugrik a tegnapi nap a mosodában, és elmosolyodom.

Amint vissza érek a vásárlásból, az lesz az első, hogy felhívom az idegen srácot!

Georgenak egy konzerv került a kosárba, nekem pedig két kifli, plusz cseresznye ízesítésű joghurt. Össze szalad a számban a nyál... mmm...

A kasszánál lévő sor egyből elveszi a kedvemet, sőt még az, amikor az előttem lévő hölgyemény az egész áruházat készül megvásárolni... De végül egy röpke negyed óra alatt sikerül kifizetnem a kosaram tartalmát.

Hónom alá csapva az ételeket rohanok haza.

Betoppanok a házba, és az első az, hogy Georgenak enni adok, végül én is megtömöm a tömni valómat.

Amint végzek, észre veszem, hogy az üzenetrögzítőm pillog.

Megnyomom a piros gombot...

     -Önnek két új üzenete érkezett - tudatja velem a női robot hang, majd felcsendül egy sípszó.

     -Szia Sophie, anyáddal küldtünk némi pénzt, hogy berendezkedj. Aztán okosan költögess! Anyád puszil, és hívj, amint tudsz! - szólalt meg apa mély hangja.

Újabb sípszó.

     -Helló So! Van egy jó hírem, aminek örvendenél! Szóval takarodj haza és hívj fel! Puszcsi! - ez a San Francisco-i barátnőm volt, Chloe.

Lehuppanok a kanapéra és a kezembe veszem a telefonomat, na meg a pénztárcámat. George felpattan az ölembe.

Kiveszem az egy dollárost, és egy nagy vigyorral az arcomon keresem a telefonszámot. Mindkét oldalát vagy ezerszer is megnézem, de sehol egy kézzel írott szám...

     -Látsz valamit? - dugom George szeme elé a papírpénzt, de csak elszalad ijedtében.

Éééés akkor beugrik, hogy a boltban oda adtam az egyik egy dollárost a kasszásnak. Remek, én hülye meg sem néztem, hogy mit adok oda. Kellett nekem sietni... Ahhh.

Magam mellé dobom a telefonomat és elterülök a kanapén.

     -Brávó, Sophie... - gratulálok magamnak a plafont bambulva.

A telefonom hirtelen felcsendülése ráz föl az önmarcangolásomból... Chloe az...

     -Szia csajszi! - köszön vidáman barátnőm, ahogy fogadom hívását.

     -Hellóóó... na mi az a jó hír? - térek egyből a tárgyra kissé kedvetlenül.
     -Holnap indulok Los Angelesbe! - visít, mint egy őrült rajongó kedvence koncertjén.
     -Hogyhogy? - kérdem szűkszavúan, persze attól még örvendek, csak kevésbé tudom kimutatni jelenlegi helyzetemben...
     -Látogatóba! - vágja rá. Hm... gyanús a hangja.
     -Na ki vele, miért? - faggatózom.
     -Áááhh... egy sráccal beszélgetek úgy egy hónapja neten és most fogunk találkozni először... - hadarja el.
     -Hogy mit csinálsz? - kérdezek vissza kikerekedett szemekkel.
     -Sajnálom, hogy eddig nem szóltam róla, csak tudtam, hogy hogyan fogsz reagálni... tudom, hogy utálod az ilyen ismerkedéseket...
Ez bolond...
     -És mi van, ha valami perverz állattal beszélgetsz? - gondolok egyből rosszra szokásom szerint.
     -Jézusom So, kösz a támogatást... ne légy már ilyen! Majd jössz velem, és ha tényleg az a srác fog feltűnni, aki az általa küldött képen van, akkor elhúzhatod a seggedet a találkánk helyéről - tudatta velem a kis tervét.
     -Amúgy meg miért te jössz hozzá? Miért nem ő megy San Francisco-ba? Hm? - anyáskodom továbbra is.
     -Azért, mert ott vagy L.A.-ben te észlény, és akkor így két legyet tudok egyszerre kivégezni - el is képzeltem, ahogy kacsint.
     -Remek! Így legalább nem fogom a porba tiporni saját magamat - térek vissza magamhoz most már hangosan is, és nem csak magamban.
     -Mi? Miért?
     -Azért, mert tegnap találkoztam egy helyes fiúval a mosodában és mindketten ugyan abba a mosógépbe pakoltuk be a szennyeseinket, majd megadta a telefonszámát egy egy dollárosra, amit ma véletlenül odaadtam a kasszásnak! - most én hadarok levegővétel nélkül.
     -Ácsi... azt mondod, hogy egy ismeretlen sráccal találkoztál, aki megadta a telefonszámát? - tudom, hogy mire akar kilyukadni.
     -Aham... - motyogom.
     -És még én vagyok az, aki idegenekkel áll szóba! - szól le.
     -Jóóó, de ez más helyzeeet! - közben ismét elterülök a kanapémon.
     -Ééés? Hogy néz ki? - kíváncsiskodik. Tudtam!
     -Hááát - zavartan nevetni kezdek - Barna haja van, és kissé hosszabb, mint az átlagos fiúknak, és...
     -Mit értessz az alatt, hogy hosszabb, mint az átlagos fiúknak? - szakítja félbe áradozásomat Chloe.
     -Ajj ne mááár, most kizökkentettél... Hát olyan... hosszabb... bele lehetne túrni - kuncogok.
     -Folytasd! - buzdít nevetve, de egyben kíváncsían.
     -Barna a szeme és...
     -Jajj So, te imádod a barna szeműeket! - szól közbe.
     -Chloe!
     -Jól van na...
     -A stílusa nagyon tetszetős, egyáltalán nem kövér, mondhatni tökéletes alkata van. Nem az a mű, kigyurt darab - a szemem lecsukódik, és megjelenik előttem teljes képében a srác - Fekete nadrágot viselt kék alapon szürke csíkos inggel, de nem azt a vasalt, irodás inget, hanem azt a cukit... tudod na - elvigyorodom. Chloe egy 'Ühüm'-et nyög be - És valamiért Johnny Deppre emlékeztet - a behúnyt szemem még mindig az idegent vetíti.
     -Azt sem tudod, hogy ki az, és teljesen belezúgtál! - kuncog barátnőm.
     -Dehogy is! - tagadom le makacsul - Csak egyszerűen szimpatikus! - érvelek. A szemeim kipattannak, azzal együtt az idegen képe is szertefoszlik. Helyette csak a függönyre váró, fehér keretes ablak mered rám, és egyben Los Angeles egyik utcájára.
     -Igeeen, perszeee - nevet tovább - De nem szivatlak tovább... holnap úgy készülj, hogy te jössz ki értem a reptérre. Pontban délkor, ja és remélem, hogy meghúzhatom magamat nálad - mondja egy fokkal halkabban az utolsó mondatát.
     -Hát persze! Ez nem kérdés! - mosolygok - Mióta is vagyunk barátok? - mindketten tudjuk a választ.
     -Pisis korunk óta? - kérdezi úgy, mintha nehezen emlékezne vissza.
     -Tudtommal mindig számíthattál rám ez idő alatt!
     -Igen, ahogy te is rám.. és köszönöm! Szeretlek Sophie! - mondja őszintén.
     -Én is Chlo... és várlak holnap, pusziii - köszönök el, majd amint ő is megteszi, bontom a vonalat.
Mosolyogva végig nézek a lakásomon, és úgy döntök, hogy elbattyogok a postára a szülők által küldött pénz kivétele miatt, és veszek némi kiegészítőt a 'lakosztályom' kidíszítése céljából.

Így hát egy blúz csere után elindulok a postára, majd egy bevásrálóközpontba, ahonnan nyolc darab nagy méretű tasakkal a kezeimben térek haza egy taxi segítségével.
Tudtommal mind értékes és hasznos dolgokat vásároltam...
     -George! Nézd mit találtam az áruházbaaan - mutatok fel egy macskafüles hajpántot a fejemre helyezve... igen... ez is egy nagyon hasznos tárgy! - Talál a blúzomhoooz! - újjongok egyedül, ugyanis hűséges macskám már rég nincs az előbbi helyén.
Lassan mindennek sikerült helyet találnom.
Egyben vásároltam a holnapi napra is, mivel valamivel meg is kell etetnem Chloet és saját magamat is.
Anyáék küldtek elég pénzt ahhoz is, hogy háztartási cikkeket vegyek, úgyhogy holnap délután elhúrcolom magammal Chloet egy üzletbe... vagy akár kettőbe is...